A vasút fénykora - A vidék modernizációja címmel nyílt kiállítás a vasút szerelmeseinek:

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Skanzen) területén megrendezett interktív kiállítás igazi csemege a vonatok kicsi és nagy szerelmeseinek. Az utazás fontos kellékei mind-mind megtalálhatók lesznek a kiállításban. Diákbérlet, kalapok és bőröndök, esernyők, felöltők és vesszőkosarak kísérik az utazókat; menesztő tábla, kézi jelzőlámpa és szemafor ad utat az élményeknek, Morse-féle távírógép köti össze az állomást a világgal, zsebóra és vasutas falióra tesz tanúbizonyságot arról, hogy egykoron bizony a vasút órájához igazították a falu templomi toronyóráját is.

Az interaktív tárlaton a látogatók a kiállítási tárgyak és a hozzájuk kapcsolódó események révén nemcsak a vasút történetét ismerhetik meg, hanem a vasút térhódításának 19-20. századi modernizációs hatását is. A kiállítás a polgárosodó Magyarország azon vidékeire kalauzolja az érdeklődőket, ahol a vasút meghatározó, arculatformáló, gazdasági, társadalmi és kulturális tényezővé vált.

A vasút, a vasúti közlekedés a 19. századi modernizáció egyik legfontosabb motorja volt, gazdasági és társadalmi formálóereje rendkívülinek bizonyult. A vasút térhódítása mint áru- és személyszállító jármű a legfontosabb tömegközlekedési eszköz lett a polgárosodó Magyarországon. Az 1890-es években 8000 km helyiérdekű vasút épült az országban. Évente átlagosan 400 kilométer új vasutat adtak át a forgalomnak. A vasútépítések és részvénybejegyzések, a pontos, kényelmes és olykor zsúfolttá vált utazások meghatározó részei lettek a magyar hétköznapoknak.

A kiállításban bemutatkozik a vasút utazóközönsége. A vasúttal történő utazás eleinte ugyanis eseményszámba ment. Akár hivatalos ügyek intézése, akár vásárlás vagy eladás céljából kelt útra az ember, ünnepi ruhát öltött. A vonaton találkozunk diákkal, katonákkal, ingázó munkásokkal és summásokkal. Piacozók és vásározók feszengenek fonott kosaraik mellett, világutazó turisták emelik utazóládáikat a magasba.

Az utazás fontos kellékei mind-mind megtalálhatók lesznek a kiállításban. Diákbérlet, kalapok és bőröndök, esernyők, felöltők és vesszőkosarak kísérik az utazókat; menesztő tábla, kézi jelzőlámpa és szemafor ad utat az élményeknek, Morse-féle távírógép köti össze az állomást a világgal, zsebóra és vasutas falióra tesz tanúbizonyságot arról, hogy egykoron bizony a vasút órájához igazították a falu templomi toronyóráját is.

A vasutaskarszalag és sapka, kupák és érmék, egyenruhák mesélnek arról, hogy a vasút elterjedésével a vasutassá válás, a társadalmi emelkedés színtere volt. A vasutasság előrelépési lehetőséget is jelentett, eleinte a szegényebb, földnélküli, vagy kevés földdel rendelkező falusi családok férfitagjai és a városi szegények számára. A már kiépült vasútvonalak mentén egyre több család megélhetését biztosította a vasút. Így a szülők gyermekeiket iskoláztatták, hogy aztán a vasútnál szolgáljanak. Egyre többen kaptak állást, és - a MÁV szóhasználata szerint - így jöttek létre a vasutas-települések, ahol a lakosságnak több mint 10%-a volt vasutas.

A kiállítás központi épülete természetesen egyrészt a 2009 óta bejárati épületként funkcionáló mezőhegyesi vasútállomás lesz, másrészt pedig az Észak-magyarországi falu tájegység háromszintes Magtár épülete. A kiállítás rendhagyó módon nem egy-két helyszínre fókuszál, mert ezúttal a látogató a múzeumban közlekedve úton-útfélen belebotlik majd a magyarországi vasutaskultúrát bemutató transzparensekbe, tárgyakba, élménybeszámolókba.